A LEGHOSSZABB UTCA SZERBIÁBAN
Nem hivatalos adatok szerint Temerinben van Szerbia leghosszabb utcája, ami kiemelkedett az előző államformában, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban is. Az út építése Mária Terézia idején kezdődött, a következő évtizedekben pedig a helybeliek folytatták az útba való befektetést. Az építkezés megkezdésekor az volt a szokás, hogy alapkőletétel helyett keresztet állítottak, és egy ilyen régi kereszt ma is látható Temerin Becse felőli kijáratánál. A 19. század elején az út szerepel a várostervezési tervben, és be kellett telepíteni. Stari Đurđevo lakosainak elbeszélése szerint az út mentén az első házakat 1900 körül kezdték építeni, a történelmi feljegyzések szerint pedig a 20. század harmincas éveiben a szegény családoknak telket osztottak árendába. A mocsarakkal körülvett rozoga út kezdett utcára hasonlítani, néhány évtizeddel később pedig a volt Jugoszlávia a leghosszabb és legnépesebb utcája lett.
A mai Újvidéki vagy a volt Tito marsall utca 12,5 km hosszú. Újvidék irányából érkezve először Járekból indul, ahol az utcának 142 házszáma van, Temerinbe belépve a számok újra kezdődnek az elejétől, 2-től 694-ig.
Sokáig az Újvidéki utcán volt a Bécsből jövő és Péterváradon keresztül Temesvárra meg Brassóba tartó postakocsik első állomása.
LUKIJAN MUŠICKI – AKI KITALÁLTA A Đ BETŰT
Lukijan Mušicki 1777. január 27-én született Temerinben. Itt járt általános iskolába, majd Újvidéken és Szegeden gimnáziumba, jogot és bölcsészetet pedig Pesten tanult. Az egyetemi tanulmányok befejezése után a karlócai érseki hivatal adminisztrátora, a hittudomány tanára, majd amikor belép a szerzetesi rendbe, a Šišatovac kolostorfőköke lesz.
Művelt és képzett íróemberként négy hazafias, bölcselkedő és didaktikus tartalmú verseskötetet írt.
Lukijan Mušicki Vuk nyelv- és helyesírási reformjának korában élt, és maga is foglalkozott nyelvi kérdésekkel. Kora rendkívül művelt személyiségének számított, így nem csoda, hogy éppen neki köszönhető a Đ betűnek a cirill ábécébe való beiktatása.
PICASSO KORTÁRSAI – BARANYI KÁROLY ÉS BARANYINÉ MARKOV ZLATA
Baranyi Károly és Baranyiné Markov Zlata, a művész- és szobrász házaspár felbecsülhetetlen értéket hagyományozott Temerinre abban a meggyőződésben, hogy az itteni emberek megértik az ő világukat, értékelni tudják művészi kifejezőeszközeiket. Picasso idejében alkottak, Károly Ivan Tabakovićtyal együtt 1937-ben megkapta a párizsi világkiállítás nagydíját. Díjazott munkája, az Ikarosz a zimonyi repülőgépgyár épületét díszítette.
A házaspár művei sokfelé megtalálhatók, egyebek között a palicsi parkban, amelyet Zlata Őszi napsütés elnevezésű szobra díszít. A temerini Lukijan Mušicki Kulturális Központ előtt látható a Fésülködő lány nevű szobor, de a két művész kiállított munkái a település központjában levő múzeumi helyiségben is megtekinthetők.
SZIRMAI KÁROLY – KÉT VÁROS ÍRÓJA
Szirmai Károly 1890-ben született Temerinben, 1923-tól Verbászon élt, 1972-ben ott is temették el. A gimnáziumot Újvidéken végezte el, egyetemi tanulmányokat Budapesten folytatott. Több mint tíz novelláskötete és egy regénye jelent meg, 1933 és 1941 között a Kalangya folyóiratot szerkesztette. Legismertebb novellái a Viharban, Veszteglő vonatok a sötétben, Az idő hídján. Az íróra való emlékezés jeleként, aki Temerinben és Verbászon is élt és alkotott, a két város 1975-ben megalapította a Szirmai Károly Irodalmi Díjat. A megemlékezést kétévente felváltva tartják Temerinben és Verbászon, míg az irodalmi díjat minden évben odaítélik az év legjobb prózaírójának, felváltva az egyik évben magyar, másik évben szerb nyelven alkotó írónak.
