TEMERIN KŐZSÉG IDEGENFORGALMI SZERVEZETE

TÖRTÉNET

TEMERIN TÖRTÉNETE

1332. évjárat – Temerint először említik a pápa elismerő levelében melyet Laurentia de Temeri plébánosnak küldött, a pápai adó fizetése érdekében.

Temerin a Magyar Királyság része volt, egészen a Mohácsi csatáig vagyis  1526-ig, innenttől következett az Oszmán császárság birodalmának időszaka.

Temerint említik az oszmán adóösszeírásokban 1553-ban, mint egy települést, mely 11 házat számlál, melyek közül 4-en fizetnek adót,7 pedig nem. ("Ház" - család 10, 20 vagy több tagú is lehet).

Az első önálló lista a szerb lakosságról Temerinben a Szegedi defterben 1560-1561 között lett rögzítve. Akkor 20 ház volt jelen és ők fizettek adót. Az adókötelezettségek alapján látható hogy az akkori lakosság gabonatermeléssel és zöldségtermeléssel, valamint állattenyésztéssel és méhészettel foglalkozott..

1722-ben Temerin szerb település 62 házzal; 1769-ben 208 ház van; 1773-ban 183 háza van. Temerinnek 215 szerb otthona van 1786-ban, amikor itt él és dolgozik 5 pravoszláv pap (D. Ruvarac szerint). Ebből az időszakból származik az első katonai térkép Temerinről, amely ívelve négy házsorozatban helyezkedett el, és körül volt véve mintegy 13 km hosszú árokkkal.

Az Illír udvari küldöttség 1772-es dokumentumában a következő Temerinre vonatkozó dolog van leírva: "Itt van egy 30 éves iskola", ebböl arra lehet következtetni, hogy a falu létezett, már 1742-ben. Ez a dokumentum a következőt is állítja: "Itt tanítják az olvasást, írást, egyházi énekeket és imákat.Az iskola költségeit az önkormányzat (község) állja, aki fizeti a tanárt is, amiről egy pap gondoskodik. "

Az adatok szerint: 1720-ban Temerin hercege Radojica Parastinac volt .Az 1725-1726-os időszakban Josim Ratkovity, 1730-ban Mladen Kusovin. 1770 után a helyi herceg Gaja Grujic volt, aki ezen a poszton több évig maradt.

1746 és 1749 között, a temeriniek a már gazdag és fejlett városukban kiépitették a pravoszláv templomot, melyet Szent Úr Feltámadásának szenteltek. A templom, a mostani Boszniai utca elején jobb oldalról helyezkedett el , ahol most házak vannak a 2-töl a 10-es házszámig. A katonai térképen kívül a templom létezéséről az egyházi könyvek is tanúskodnak, amelyek közül néhányat még mindig őriznek a Gyurgyevó falu templomában. Téglából volt felépítve (méretei 17m hosszú, 6.5m széles, kb. 6m magas), ami nagyon fontos, mert a legtöbb falusi templom akkoriban fából készült. A templomnak volt harangtornya, amely a főépület mögött volt felépítve, 11 szpeciális ablakkal és vasráccsal rajtuk. A templomot Johan Müller épitette, ehhez ragaszkodott és a művek irányított Bács-Szegedi egyházmegyei episkop Visarion Pavlovity.

Az egyházi diákok között ott volt Lukijan Musicki - író, hitoktató tanár, Felső-Karlócai episzkóp. Temerinben született 1777-ben. Vuk Stefanović Karadzsity barátja és munkatársa volt, akinek ő javasolta, a jelenlegi „Ђ“ (GY) betükinézetét az azbukában.

A legnagyobb része az akkori Bácskának a Kamara birodalma volt (56 település, akik között volt Temerin is). Kamara 1796-ban eladta Temerint és Tiszaistvánfalvát (Járekot) 80.000 forintért gróf Szécsényi Sándornak.


1782-ben kezdetét veszi a magyarok betelepítése Temerinbe.


1787-ben letelepednek a svábok Württembergből (akik eredetileg Rumára voltak küldve), és létrehozzák a Tiszaistvánfalva (Járek) települést, egy települést amely addig egy kopár puszta volt Bácskában.

1796-1800 között Gróf Sándor Szécsényi megpróbálta átalakítani a temerini szerbeket jobbágyakká, aminek az eredménye az volt hogy a szerbek négy éven át probálkoztak Temerint hozácsatolni a katonai határhoz, azaz legközelebbi Sajkási zászlóalljhoz. Miután nem sikerült a szándékuk, a szerbek úgy döntöttek, hogy 1799. julius 21-én kiköltöznek Temerinből. Külhoni megyei bizottság elhalasztotta a migrációt egy rövid időre és összeállított egy értékes dokumentumot, vagyis  névlistát 178 házgazdák nevével akik kiköltözni szándékozódtak. Néhány hónap múlva ez a szám 210 családra növekedett (összesen 1610 lakos)

Az 1800-as év tavaszán a temerini szerbek házaikat, és a templomukat szétszedték és az összes építőanyagot átszálitották a Paskia kopár területre, ahol megalapítottak egy új települést ,Gyurgyevót mert St. George napján költöztek. Öt év alatt építettek új, nagyobb templomot ,s azt, ugyanúgy mint a temerinit is , az Úr Szent Feltámadásának szentelték.

A következő 120 évben Temerinben nem éltek szerbek. Gróf Szécsényi hozta a magyar gyarmatosítókat, parasztokat Pest megyéből, Fehérmegyéből és Tolnamegyéből. Köztük sok volt a szlovák, akik hamar beolvadtak a magyarok közé.


1796 és 1804 között Gróf Sécsényi elrendelte hogy egy reprezentatív építményt létesitsenek - a palotát, vagyis a kastélyt. A kastély jelenleg az állam védelme alatt áll, és a műszaki középiskola van beletelepitve.

A Szécsényi családtól a temerini vagyont és a kastélyt Antal Fernbach kereskedő Apatinból vásárolta meg. Anna és Péter , Fernbach utódjai tartották a temerini birtokot a kezükben egészen 1920-ig, vagyis a szerb, horvát és szlovén Királyság agrárreformjáig.

1799-ben Temerint kisvárossá nyilvánították, és megkapta a jogot arra, hogy a 4. állatállomány vásárt rendezze évente.


A katolikus templom 1804-ben épült meg, a "régi iskola" pedig 1835-ben épült.


1848-ban a szerb-magyar harcokban Temerin teljesenen leégett, és a lakosság elmenekült északra,Topolyára, Kishegyesre és Csantavérre, ahonnan 2-3 év után nagyrészük visszatért otthonukba.

1899 július 2-án forgalomba lett téve az Újvidék-Temerin-Óbecse vasút és a temerini vasútállomás. Ezekkel a beruházásokal kezdetét veszi az ipari fejlődés Temerinben.Megkezdődik a téglagyár üzembe tétele és az első gőzmalmok megindítása. Igy tehát Temerin hamarosan egyike lett a legfontosabb kereskedelmi központnak délkelet Bácskában.

A szerb, horvát és szlovén Királyság létrehozásával kezdetét veszi egy új időszak a település történelmében és gazdaságában. Fernbach birodalma egyike volt az agrárreformok célpontjának. A mezőgazdasági hatóságok Belgrádban és Újvidéken elfogadtak egy új törvényt, gyarmatosítva ezzel a parasztokat Újvidékről és környékéről.

1920-ban elkezdődött az új önkéntesek kolóniájának létrehozása délre Temerintől. A bevándorlók ezt az új települést Régi Gurgyevónak nevezték el 1929-ben a régi szerb falu emlékére Temerinben.


1927-ben, a két háború között, Temerin megkapja a villanyáramot.

Az 1941 -1944 –es katonai megszállás ideje alatt a régi Gyurgyevó és Szőreg lakosai ki lettek űzve otthonaikból és magyar családok Bukovinából telepedtek a földjeikre. 1944-ben ők elhagyták a Régi Gyurgyevót és Szőreget ugyanúgy mint a német családok Tiszaistvánfalvát. A Régi Gyurgyevó és Szőreg alapítói visszatértek régi otthonaikbakba. Tiszaistvánfalvát 1946 és 1947 között gyarmatosították Boszniai és Hercegovinai bevándorlókkal. A huszadik század hatvanas-hetvenes éveiben több száz család Vrbljanifaluból (Kulcs község,Bosznia és Hercegovinában) átelepedett a Régi Gyurgyevóba.


Jugoszlávia felbomlása után nagyszámú szerb menekült Horvátországból és Bosznia és Hercegovinából Temerinbe költözött. Északra Temerintől ki lett építve egy új település a menekültek számára.

PROSPEKTUS

brosura

TÉRKÉP

mapa

AJÁNDÉKBOLT

suvenirnica