TERMÁLVIZEK

A temerini termálvízre először 1914-ben bukkantak egy 417 m mély kútban. A kútból 384 l/perc kénes, sárgás víz tort fel 29 °C hőmérsékleten. Gyógyító tulajdonságaiban, ásványi összetételében és balneológiai tulajdonságaiban hasonlít a Pannon-síkság számos híres és jól ismert fürdőjének vizéhez.

A temerini víz nemcsak a gyógyítás szintjét meghaladó koncentrációban gazdag különféle ásványtani elemekben, hanem meleg is. A fürdővíz a hideg gyógyvizek csoportjába tartozik, amelynek hőmérséklete 26,5 °C, a 40 °C-os szabadtéri medence vize pedig termálvíz. A temerini termálvíz állandó velejárója a metán, amelyet a helyiségek fűtésére használnak.

A balneológiai jellemzők szerint a temerini hévíz a szénhidrogén tartalmú vizekhez tartozik, a nátrium-hidro-karbonát vizek alcsoportjához. Ásványtani és balneológiai tulajdonságai miatt rendkívül sikeres a degeneratív betegségek és az extraartikuláris reuma, a dermatológiai és nőgyógyászati megbetegedések kezelésében, és baktériumölő tulajdonságokkal is rendelkezik.

 

A TEMERINI TERMÁLVÍZ FELHASZNÁLÁSÁNAK TÖRTÉNETE

A temerini termélvizet 1914 óta alkalmazzák reumás betegségek kezelésére, amikor is Grisza András udvarán 417 méter mély kutat fúrtak. A víz hőmérséklete 29 °C volt, sárgás, kénes. 15 × 12 méteres, felnőttek számára 2,5 méter mély, a gyermekek számára pedig 0,90 méter mélységű medence épült Grisza András és Mária ingatlanán. Épült egy fürdő is, amelyben 3 szoba volt, mindegyikben 2 kád, valamint 3 szoba egy-egy káddal. A metánt a termálvíz velejárójaként a fürdő, valamint a ház fűtésére használták. A kémény, amelyen keresztül a metán átjutott, még mindig megmaradt abban a helyiségben, ahol Mária élt, de már régóta nem használják. Az első fürdővel és medencével kapcsolatos dokumentációt Grisza András és Mária unokája őrzi. A temerini parkban 1914-ben működött egy fürdő 3 káddal.

1942-ben metán alapú erőmű épült, amelyet később malmossá alakítottak át. Grisza András fürdőjét 1950-ben államosították, a „Jedinstvo” (Egység) közüzemi vállalat tulajdonába került, majd 1955-től „Narodno kupatilo” (Népi fürdő) néven dolgozott. A Belügyminisztériumi Titkárság Tűzvédelmi Osztálya 1978. május 31-én bezárta a fürdőt a metán miatt. 1982-ben nyitották meg újra, a fürdőtől néhány méterre található kút vizét pedig ivásra használják.

Két évvel később, egy új kútnál, Temerin központjától mintegy száz méterre, egy szabadtéri medence kezdte meg működését. Ez a kút nagyobb mennyiségű vizet szabadított fel, magasabb volt a hőmérséklete és gazdagabb az ásványtani összetétele.

 

VÍZELEMZÉS

A termálvíz összetételének teljes ásványtani elemzését 1984-ben végezték el a kültéri medence kútján, valamint az 1914-es kúton. – Fürdő és kút.

A termálvizes szabadtéri medence azon a kúton található, amely 526–607 m mélységből biztosította a vizet. Egy komplex kémiai-ásványtani elemzés (1984) azt mutatta, hogy a víz meleg és nagyon gazdag ásványi anyagokban:

–          teljes mineralizáció 3,45 gr/l,

–          kibocsátás 1340 l/min,

–          a víz hőmérséklete 40°C,

–          színe világossárga,

–          fémes illatú,

–          szén-dioxid (CO2) 689,00 mg/l,

–          nátrium 995,00 mg/l,

–          klorid 514,17 mg/l,

–          hidrogén-karbonát (HCO3) 1910,50 mg/l.

A víz elemzése (1984) a 1914-ből származó kútnál (fürdő), amely 397–417 m mélységből veszi fel a vizet, azt mutatta, hogy a termálvíz a következő kémiai-ásványtani jellemzőkkel rendelkezik:

–          teljes mineralizáció 2,4 gr/l,

–          kibocsátás 384 l/min,

–          a víz hőmérséklete 26,5°C,

–          színe sárgás,

–          az illata karakteres,

–          szén-dioxid (CO2) 506,00 mg/l,

–          nátrium 680,00 mg/l,

–          klorid 346,00 mg/l,

–          hidrogén-karbonát (HCO3) 1603,00 mg/l

–          a gázok közül a legtöbb metán.

A temerini termálvizek továbbá magnéziumban, kalciumban, vasban, kloridokban, jódban stb. gazdagok.

 

Forrás: Dr. Živan Bogdanović, Mrg. Nada Vidić; „Temerinska termomineralna voda“; 1999. godine; ZBORNIK RADOVA INSTITUTA ZA GEOGRAFIJU; Univerzitet u Novom Sadu, Prirodno-matematički fakultet, Institut za geografiju, Trg Dositeja Obradovića 3, Novi Sad

 

*