BARANYI KÁROLY ÉS BARANYI ZLATA HAGYATÉKA

A BARANYI HÁZASPÁR HAGYATÉKA
Cím: Újvidéki utca 352, Temerin
Telefon: +381 (0)62 802 41 97

Baranyi Károly és Baranyiné Markov Zlata, a művész- és szobrász házaspár felbecsülhetetlen értéket hagyományozott Temerinre abban a meggyőződésben, hogy az itteni emberek megértik az ő világukat, értékelni tudják művészi kifejezőeszközeiket. Baranyi Károly és Baranyi Markov Zlata Picasso idejében alkottak, Károly és Ivan Tabaković pedig 1937-ben a párizsi világkiállításon vették át a Nagydíjat négy nagy kerámia falfestményért, amelyek a jugoszláv pavilon szobortermét díszítették. Leghíresebb Ikarosz című művük a zemuni repülőgépgyár épületét díszíti.

Munkáik sok helyet szépítenek, többek között a palicsi parkot, ahol az Őszi nap aranyszobor található. Temerinben két Baranyi Károly és Markov Zlata szobor és egy dombormű található. Temerin központjában a Lukijan Mušicki Kulturális Központ előtt a Fésülködő lány nevű szobrot, a Kókai Imre Általános Iskola előtt pedig a Bika szobrot helyezték el. 1982-ben Zlata 30 alkotását (szobor, festmények, keramikák) és férje, Baranyi Károly 10 művét adományozta Zrenjaninnak. Karakterek és festmények), felesége Karl Baranji tíz alkotását, 1983-ban pedig további 14 festményével és keramikájával bővítette a Nemzeti Múzeumnak adott ajándékot. Munkáik megtalálhatók a szabadkai és újvidéki városi múzeumokban, valamint a szabadkai Art Encounter kortárs művészeti galériában. A két alkotó műveinek és művészi dokumentációjának egy részét az özvegy 1984-ben Temerinnek adományozta, így létrejött az Emlékgyűjtemény – egy örökség, amely Baranyi Károly 41 és Baranyi Markov Zlata 14 művét őrzi. A kiállított művek mintegy fele a kerámia különféle alcsoportjaihoz tartozik: Markov Zlata műveinek anyaga többnyire majolika és terrakotta, míg párja művei elsősorban samottok.

Baranyi asszony a következõ módon írja le kapcsolatukat Temerinnel:

„Amikor Budapestről ide telepedtünk, Újvidékre, Károly első útja Temerinbe vezetett agyagért. Szécsényi József és Vasas Ferenc fazekasmesterek valóságos geológusok voltak, akik jól ismerték Bácska egész területén az agyagrétegeket, azok vastagságát, összetételét, képlékenységét, a keverés arányát stb. Károly nagyra becsülte és sok esetben igénybe is vette készséges szívességüket. Szerette és becsülte őket úgy is, mint szakembereket, és úgy is, mint embereket. Ezenkívül bármikor szüksége volt fa- vagy vasmunkásra, Temerinbe ment. Sokan azt hitték, hogy Baranyi Károly Temerinben született, mert ezt a tisztán emberi megbecsülés alapján való együttműködést másképp nem is tudták elképzelni.” (Sártengerek, sáremberek, idézi Csorba Béla)

Baranyi Károly (Újvidék, 1894. november 3. – Újvidék,  1978. március 13.) Az általános iskolát Karlócán végezte, Újvidéken járt középiskolába és Verbászon érettségizett. A budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán tanult az első világháború kezdetéig, amikor félbeszakította tanulmányait és visszatért Verbászra. Amikor elhatározta, hogy képzőművészettel szeretne foglalkozni, hamarosan Münchenbe ment (1917), és Korda Péter festőnél tanult. Két évvel később első festményeit egy budapesti kiállításon állította ki, majd 1922-ben ismét Budapestre érkezett, hogy szobrászatot tanuljon Pankotai Farkas Bélánál. A következő év folyamán több vajdasági alkotót is összegyűjt egy nem hivatalos egyesületben, és velük állít ki Vajdaság több városában. Az egyesület azonban hamarosan felbomlott, Baranyi pedig Párizsba utazott, ahol Camille Garnier  francia építész és szobrász műtermében dolgozott (1923–1925). A szobrászat mellett Baranyi kerámiával is foglalkozik. A háború után Baranyi műveinek formái egyszerűsödnek, kevesebb díszítőelemet használ. Ezek a művek monokróm festésűek és a szabad tér modern építészetéhez igazodnak, sok folklór és rusztikus elemmel. A háború utáni szobrokat kőből, fából, samottból és vasból készítette.

Baranyi-Markov Zlata (Begaszentgyörgy, 1906. március 17. – Újvidék, 1986. március 15.) korán elvesztette szüleit, de a család stabil anyagi helyzete biztosította a rendszeres iskoláztatást. Először egy bukaresti bentlakásos iskolában, majd az általános és középiskolát Nagybecskereken végezte. Tanulmányait Temesváron és Bécsben folytatta, ahol festészetet, zenét és nyelveket tanult. Miután találkozott leendő férjével, Baranyi Károllyal – akivel fenntartotta a levelezést, az intenzív kapcsolattartást, amikor még Párizsban volt, később házasságot kötöttek (1925) –, szobrászatot tanult nála. Egyfajta budapesti családi stúdióban Zlatát Károly barátai, Medgyessy Ferenc és Pankotai Farkas Béla művészek is oktatták. A Baranyi házaspár 1931-ben végül Újvidékre költözött, vásárolt egy szőlőst a város szélén, hogy kerámia kemencét építhessenek, mert abban az időben – Baranyi szavai szerint – még nem lehetett szobrászatból megélni.

Újvidéken, a háború alatt Károly csatlakozott a Délvidéki Szépmíves Céhhez, amely a megszállás idején kiállításokat szervezett (Újvidék, Budapest, Palics, Szeged), valószínűleg a megszállás után azonnal hadifogolyként kezelték, és a foksányi börtönbe toloncolták. Felesége feljegyzései szerint Károly már 1946-ban Magyarországra került. Az 1958-as Újvidékre való visszatéréséig anatómiát, szobrászatot és kerámiát tanított csongrádi és szegedi művészeti és kézműves iskolákban, és aktív volt a Magyar Képzőművészek Szövetségében. Az újvidéki lakosokhoz hasonlóan azonban a Baranyi család is nagy bizonytalanságban élt az 1940-es években. Az 1935–1940 közötti időszakban már viszonylag ismert művészek voltak, mint nagyon ritka szobrászok és keramikusok, akik alkalmanként művészeti-kézműves munkákat vállaltak. Elmondható, hogy mint művészek a kerámiáikról és kerámiaplasztikáikról voltak híresek, majd e terület más, teljesen új művészeti ágairól.

A háború után Zlata teljes egészében a kerámiának és a kerámiaplasztikáknak szentelte magát, bár részt vett a vajdasági első kerámiakiállításon (1934). 1948 folyamán az újvidéki Iparművészeti Iskola Művészeti Kerámia Tanszékét kezdte, ahol 1953–1961 között dolgozott is. Átadta a kerámia területén szerzett gazdag tapasztalatait a fiatalabb generációknak. A Szerbiai és Vajdasági Iparművészek Szövetségének egyik tagja, emellett az UPIDIV (Udruženje likovnih umetnika primenjenih umetnosti i dizajnera Vojvodine – Vajdasági Iparművészek és Designerek Szövetsége) elnöke is volt. Igyekszik a kiállításokon való részvétellel is megerősíteni tevékenységét, már Jugoszlávia első belgrádi kerámiakiállításán is részt vet (1954). Kerámiaplasztikái és kerámiafestészeti munkái enyhe érzékenységet és művészi lelkesedést árasztanak. A brüsszeli kollektív kiállításokon ezüstérmet nyert (1958, 1969), megkapta az Arany Formát (1965), valamint az újvidéki Októberi-díjat kapta férjével közösen (1969). Együtt állítottak ki Újvidéken, Szabadkán, Topolyán, Szegeden és Budapesten.

 

Munkái

Minden bizonnyal a legmonumentálisabb munkájuk Dragiša Brašovan (1887–1965) építésszel a zimonyi légi parancsnokság épületén található Ikarosz (1938) szobor. Az akkori sajtó több cikkben – a szerző kijelentésével összhangban – azt mondja, hogy Baranyi-Markov Zlata nyerte a versenyt: „A legnagyobb erőfeszítést magam tettem, hogy elkészítsek egy gyönyörű modellt, ezért nyertem. Függetlenül más, híresebb és reklámozottabb művészek hozzáállásától.” Baranyi Károly maga mondja az Ikaroszról: „…A zimonyi Ikarosz Repülőgépgyár szűkebb körű pályázatot írt ki egy Ikarosz-domborműre, amely az igazgatósági épület homlokzatára kellett volna. Az első díjat, a domborzat kivitelezését én kaptam meg, jóllehet a pályázatra belgrádi akadémiai tanárokat és kiváló szobrászokat is meghívtak. Erre már a főváros művészvilága is fölfigyelt rám. A katonai repülőparancsnokság újonnan fölépített zimonyi palotájának homlokzatára ugyancsak egy Ikarosz-szobrot kellett felállítani. A pályadíjat és ezzel a szobor kivitelezését is én kaptam meg, illetve a feleségem, mert az ő neve alatt pályáztam. Sokak szerint nemcsak Szerbia, hanem Jugoszlávia egyik legszebb épületdísze ez.” (Sártengerk, sáremberek, idézi Csorba Béla)

A falsíkból kiemelkedő, széttárt szárnyú Ikarosz-szobor erős kifejezőerővel jelenik meg, amelyben a vízszintes és függőleges tömeg szinte repedésig szorul. A test ifjú hős torzóját jeleníti meg, míg a szárnyak geometriája az egész alakot a megfigyelő felé irányítja. Kétségtelen, hogy Zimony Ikarosza az egyik legsikeresebb középületen található szobrászati kompozíció a háborúk közötti szerb építészetben.

Mercur, szobor az újvidéki Kereskedőifjak Otthonán, Baranyi Károly
Szent Péter és Pál apostolok templom kisplasztika dekorációja Dunacsében, Baranyi Károly
Đorđe Natošević szobra, Tanítók Otthona épülete, Baranyi Károly
Ikarosz dombormű, a zimonyi repülőgépgyár homlokzatán, Baranyi Károly
Az újvidéki vasútállomás homlokzatán található dombormű (mára az egyik maradt meg), Baranyi Károly
Az első világháború vajdáiról készült medálok a Báni palota homlokzatán (Živojin Mišić, Radomir Putnik, Stepa Stepanović, Petar Bojović), a Baranyi házaspár közös munkája
Őszi nap (közismert nevén „nagymamák”), hires bronzszobor a Szabadka melletti Palicson, Baranyi Markov Zlata
Árvák, szobrok, Baranyi Markov Zlata – állandó kiállítóhely a nagybecskereki Nemzeti Múzeum
A szerb hadsereg Újvidékre való bevonulása 1918-ban, bronz dombormű a Belgrádi kapun Péterváradon, Baranyi Markov Zlata
Szántás és aratás, domborművek, amelyek az újvidéki Mező- és Növénytermesztési Intézet épületében találhatók a Makszim Gorkij utcában, Baranyi Markov Zlata
Fiúk és lányok, szobor az újvidéki Limán 3-on található Žarko Zrenjanin Általános Iskola előtt, Baranyi Markov Zlata