SZÉCSEN KASTÉLY ÉS KASTÉLYKERT

A kastélyt a Szécsen család (gróf Szécsen Sándor) építtette a 18. század végén, a 19. század elején. Tervezői nem ismertek, egyes források szerint a templom, a fogadó és a kastély keleti része, ahol az istálló volt, a híres csatornaépítő Kis József tervei alapján épült.

Ökrész Károly temerini krónikás szerint a kastély nem az egyetlen otthona volt a Szécseneknek, Budapesten is éltek. A gróf halála után a birtokot két fia, Károly és Miklós örökölte. Szécsen Károly alezredes volt, amikor 50 éves lett, elhagyta a hadsereget, és nemesként temerini ingatlanában élt. Az Ökrész által összegyűjtött adatok szerint 1831 és 1832 között Károly és jobbágyai túlélték a kolerát, amely aztán megtépázta Magyarországot. Erről tanúskodik egy neki dedikált vers is, amely szerint gróf Szécsen Károly „jobbágyainak apja” volt. Az egyik krónikában azt írták, hogy sokat áldozott rájuk, gabonát és pénzt osztott az éhezőknek. Az 1848-as harcok alatt a Szécsen család elhagyta a kastélyt, amely jelentősen megrongálódott, ám két évvel később alkalmas volt a lakhatásra. Csak Károly idősebb fia, Adolf maradt Temerinben, aki szintén katona volt, és vezette a katonákat a lázadók elleni harcban. Károly felesége és Adolf halála után új fejezet kezdődik a kastély életében. Szécsen Sándor, a család utolsó ivadéka 1874-ben eladta az ingatlanrészét a gazdag apatini kereskedőnek, Fernbach Antalnak, később pedig Miklós fia, Antal is eladta a részét. Fernbach a birtok kezelését fiának, Bálintnak hagyta, akinek hatalmas vagyona volt. Bálint fia, Antal apjától kapta a temerini birtokot, nagynénje nővérét, Annát pedig feleségül vette. Férje halála után Anna több mint 3000 hektár temerini föld tulajdonosa és a kastély úrnője volt. A Fernbach családé volt egész Temerin az 1920-as Szerb–Horvát–Szlovén Királyság agrárreformjáig.

A Szécsen kastélyt régi park övezi, amely körülbelül 20 holdon terül el. Egykor téglafal és sánc választotta el a külvilágtól. A Szécsen család idejében a legjobb kertészek hozták létre. Amikor a 19. század derekán a kastély a Fernbach család tulajdonába került, kertészük, Sadlek Vince a parkot botanikus kertté alakította. Tele volt virággal, díszcserjével, szökőkutakkal, teknősök úsztak a vízben. Szaletlik, azaz kerti lugasok tették még szebbé: az egyik a kertben volt, a másik a tó melletti dombon. A 20. század elejétől a válogatott, különleges fákkal beültetett kastélykertet szökőkút és szobrok díszítették. A család és vendégei a nap legnagyobb részét a kastély mögötti parkban töltötték. Vasárnaponként az egyszerű polgárok is sétálhattak a parkban, más napokon a gyönyörű kertekbe csak a diákok és a városi értelmiségiek mehettek be.